Komáromi János A neveddel alszom el

 Komáromi János
...a neveddel alszom el      

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el

 

Alex Tamás és Janza Kata ..Késő már ,hogy újra kezdjem én..

 Ne ígérj boldogabb időt,
Ne keress bennem új erőt!
Ne hidd hogy változom Veled,
Ne remélj!

Ne bízz, ezt hogy is mondjam el,
Ne mondd, hogy boldoggá teszel!
Ne mondd, hogy hiányzom neked,
Nem hiszem!

Késő már, hogy újra kezdjem én.
Késő már, egy álom véget ér.
Késő már, hogy újabb életet kezdjek én.

Késő már, hogy újra kezdjem én.
Késő már, egy álom véget ér.
Késő már, hogy újabb életet kezdjek én.

Ne ígérj boldogabb időt,
Ne keress bennem új erőt!
Ne hidd hogy változom Veled,
Ne remélj!

Ne bízz, ezt hogy is mondjam el,
Ne mondd, hogy boldoggá teszel!
Mert én már boldog nem leszek,
Érzem én.

Késő már, hogy újra kezdjem én.
Késő már, egy álom véget ér.
Késő már, hogy újabb életet kezdjek én.

Késő már, hogy újra kezdjem én.
Késő már, egy álom véget ér.
Késő már, hogy újabb életet kezdjek én.

Késő már, hogy újra kezdjem én.
Késő már, egy álom véget ér.
Késő már, hogy újabb életet kezdjek én ... Veled!

Késő már, hogy újabb életet kezdjek én

Indián bölcsesség

Indián szavak a szerelemről: 

Ó, a kényelem, az a kimondhatatlanul nagy kényelem, 

amit akkor érzünk, amikor biztonságban érezzük magunkat egy másik emberrel, 

amikor nem kell kontrollálni a gondolatokat vagy mérlegelni a kimondott szavakat,

 hanem mindet kiárasztjuk magunkból, úgy, ahogy vannak, 

a pelyvát együtt a magokkal, 

bízva benne, hogy egy hű kéz majd megfogja és átszitálja őket, 

és megtartja belőlük azt, ami értékes, míg a többit egy kedves sóhajjal elfújja.

Ismeretlen 

 

Adamis Anna: Ha a csend beszélni tudna

 

 

Adamis Anna

 Ha a csend beszélni tudna

 

Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna

Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
 

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek

Elizabeth Barrett-Browning: Hogy szeretlek?

                    Elizabeth Barrett-Browning

 Hogy szeretlek?

 

Hogy szeretlek? Figyelj. Amennyire

csak hatolni bír föl s le s szerteszét

a lelkem, mikor kiröppen a lét

és az eszmény végső egeibe.

Szeretlek a köznap szükséglete

fokáig; s ha nap süt, s ha gyertya ég;

nyíltan, aho
gy férfi küzd a jogért;

tisztán, ahogy a hiúak sose.

Szeretlek, oly szenvedéllyel, ahogy

kínom lángolt, rég, s lánykori imám:

vesztett szentjeim szerelme lobog

benne,-könnyem ez, s mosolyom, s talán

egész életem!-s isten adja, hogy

még nagyobb legyen a halál után.

 

(ford:Szabó Lőrinc)

Elizabeth Barrett-Browning Mondd újra

Elizabeth Barrett-Browning

Mondd újra

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal, s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el, és kétség borong
nyomában. Ismételd... szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj;
de ne feledd, hogy némán is szeress...
(fordította: Babits Mi

SZABÓ LŐRINC ENYÉM VOLT S MÉGSE ENYÉM MA

 

 

SZABÓ LŐRINC:

ENYÉM VOLT S MÉGSE ENYÉM MA

Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca
csupa fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen.
Ki tudja, nem álom-e?
Tűnt évek titka, merengő
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma,
nem enyém, s örökre az,
neki üzenek, a szive tudja,
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

Laren Dorr Lennék...

Laren Dorr

Lennék...

Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más csak a Te csillagod.

Baranyi Ferenc – Figyelj rám

 Baranyi Ferenc – Figyelj rám 

 

Figyelj rám egy kicsit
s ne bújj előlem el,
ilyenkor önmagad
elől is rejtezel.
Vedd észre, hogy: vagyok.
Vedd észre s adj jelet.
Beszélj – vagy legalább
rebbenjen a szemed.
Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
fölgyűlik, mint a sár,
s mindkettőnket elönt.
Közöld magaddal is,
mitől engem kimélsz,
szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz,
ne bújj előlem el,
figyelj rám egy kicsit,
mondj, súgj, ints vagy jelezz
valamit,valamit.

ADY ENDRE HA SZERETLEK...

 

 

ADY ENDRE

HA SZERETLEK...

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.

Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.

Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek... Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!...
De mért?... Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.

Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, -
Többet ér egy hosszu életnél
Egy álmot nyujtó pillanat!...

Geosits Bettina Szerelmes szív

Geosits Bettina

Szerelmes szív

 

Mi a boldogság?

Fellegek közt kóborlás?

Kétség nélkül hinni a szív szavának?

Tüskék nélkül hódolni az éden illatának?

 

Szeretni... feltétel nélkül áldozni,

Ölelni, megóvni, ébren álmodni,

Napfénnyel kelni, édes holdsugárral feküdni,

Magas hegyek közt, szivárvánnyal repülni.

 

Két szív, melyet menny felhőkertje összezár,

Két tekintet egymásra talál, kéz a kézben jár,

Két élet egymás nélkül létezni képtelen,

Két test árnyék nélkül elveszett, s védtelen...

 

Egy szó, mely életet lehelhet a halott lélekre,

Egy csók, mely a föld alól emelhet a magas bércekre.

Egy sóhaj, mely átszabhatatlan ködfelhőt gyarapít,

Egy érzés, mely gyógyíthatatlan éles részekre aprít.

 

Olyan szívnek lélegezni nem könnyű feladat,

Mely tiszta, naiv érzést már nem adhat.

Könnyező lélek halk ordítását nem hallja, akinek kell,

Hiábavaló keresés az élet fái között, s nekik mondani el:

 

Szerelmes szív, mely oly sérült és beteg,

Magányos, túlvilági sóhajokat nyögve hever.

Álmai homályos, borzongó árnyéka rémes...

Szeretni... jaj szeretni, azt már nem képes.

Thalis Silvenier Neked adom lelkem

Thalis Silvenier

Neked adom lelkem

 

Csendes az éj, az égen ezer csillag.

A Hold égi útján felfelé ballag.

Telt arca fentről a Földre mosolyog,

Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

 

Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém!

Én vigyázom álmod ezen az estén.

Csendes már minden, a nappal véget ért,

Helyét az estnek adta, aludni tért.

 

Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed.

Felejts el mindent, én fogom a kezed.

S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,

Feltárom előtted lelkem kapuját.

 

Valahol messze, egy manó útra kel,

S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel.

Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang,

Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang?

 

Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod

Az előttünk nyíló mesés világot,

Ahol ezer csoda és varázslat vár,

Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.

 

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.

Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás.

Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:

Lelkemnek mélye, az álmok világa.

 

Ez az a hely, amit magamban hordok.

Ha rád gondolok, mindig itt vagyok.

Együtt veled, mert Rólad szól az álmom,

Náladnál fontosabb nincs e világon!

 

Senki más nem látja, nem ismerheti,

Álmaim kapuját fel nem törheti.

Mások előtt e helyet zárva tartom,

S a kulcsát most Tenéked átadom.

 

És lesz egy Hang, mely mindent megmutat,

Segít Neked, hogy megtaláld az utat

Ami elvezet Téged a lelkemhez.

Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!

 

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!

E mesés világot Neked alkottam.

Heinrich Heine Szívemben mindig lesz egy hely ...

 

Heinrich Heine

Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

TÓTH ÁRPÁD ELEJTETTED A NAPOT

 

TÓTH ÁRPÁD

 ELEJTETTED A NAPOT

Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szelíden
Tüzesítette a fény
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,

Arra, mikor - halk hajó
Titokzatos tengeren, -
Fekvőszéken útrakél
S lázam sodrán ring velem.

Felelőtlen, gyönyörű
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:

Mindaz, ami sose lesz,
Mindaz, ami sose volt, -
Így indultam ma is el,
Hunyt szemekkel, mint a holt,

Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínű parazsat

Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.

És egyszerre úgy esett,
Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy és jaj nekem.

És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.

És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.

Azért volt oly kölönös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,

Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.

Csatári Édua Valaki titokban....

 

Csatári Édua

 Valaki titokban

Valaki titokban rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki követne bárhova tégedet.
Valaki szemében miattad könny ragyog,
És ez a valaki, hidd el, én vagyok!

Lehet, hogy Te csak egy valaki vagy a világon,
de lehet, hogy valakinek Te vagy csak az egész világon!

Szeretlek édes, szeretlek téged,
szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
szeretlek téged, ennyi az egész...

Szeretem az életem, mert az életem Te vagy!
Téged pedig azért szeretlek, mert az életemben vagy!

Ha átölel a csend, csak Rád gondolok,
lemondani Rólad még most sem tudok.
Lemondani arról, kit a szív igazán szeret,
ily nagy áldozatot ember nem tehet!

Várom a napot, mikor megtörik az átok!
Várom a napot, mikor nem leszek már álom!
Várom a napot, hogy megöleljelek,
s a füledbe súgjam, mennyire szeretlek.

Bársonyos reggel köszöntsön téged,
de gyönyörű álmod még ne érjen véget!
A nap simogasson, mintha ott lennék nálad,
mintha én simogatnám gyengéden a vállad!

Este, ha lefekszel, nyisd ki az ablakot
és keresd meg az égen a legszebb csillagot!
Ha megtaláltad, gondolj rám,
mert akire gondolsz, ő is gondol Rád.

Sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll.
Felébredek, s a szívem csak kalapál!
Kispárnámat szorongatom, könnyes már a szemem,
mert szeretném, ha mindig itt lennél velem!

Földön sok ember él, milliárd is megvan,
de az egész világon belőled csak egy van!
Szeress engem, mert én is nagyon szeretlek,
hisz olyan jó elmondani, hogy csak Te vagy nekem!

Gyurött az ágy, s nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés: szeretlek Téged!

Te vagy a Tűz, gyengéden táncolsz testemen,
ha nem vagy mellettem fázom!
Te vagy nekem a Nap,
ha nem ragyogsz, akkor sötét az életem.

Valaki titokban

Áldott István Fakó madár

 

Áldott István

Fakó madár

 

 

Bár lehetnék apró madár,

mely könnyű röptével párkányodra száll!

Nézhetném, mint néma tanú,

hogyan él az aranyhajú.

Beröppennék ablakodon,

csókolnálak homlokodon.

Álmodban persze már,

én apró, fakó madár.

Olyan lennék, mint egy angyal,

fehér szárnyal, édes dallal.

Vigyáznám a lépteidet,

Ha az élet keresztbe vet!

Hosszú úton fognám kezed,

tűző naptól óvnám szemed,

a viharból kifognám a szelet!

De jaj, madár nem lehetek!

Édes éltet sem ígérhetek!

Mást nem adhatok neked,

Értelem és Érzelem,

Hisz ez mindenem!

Homonyik Sándor Most miért sírsz?

Most miért sírsz?        

Mondd, miért sírsz?
Annyi minden vár rád,
Mosolyogva lépj át
A jövőd ajtaján.

Mondd, miért sírsz?
Letörölném szemed,
S az én két szemem
Visszacsillog neked.

Mind, mi volt, rég elmúlt,
És mi minket szétfújt,
Rég elszállt az évekkel már.

Csoroghat könnyed,
Ha boldogság tör rád,
S én csókolnám azt,
Mint az öröm harmatát.

Lehet gondod,
Lehet, rossz álmot látsz,
Ezer új nap vár rád,
Ezer új boldogság.

Mind, mi volt, rég elmúlt,
És mi minket szétfújt,
Rég elszállt az évekkel már.

Most miért sírsz, nincs már semmi baj,
A lelkem megvéd s eltakar,
Bízzál bennem, hidd el, mit szívem akar.

Összejöttünk,
Senki nem választ szét,
Együtt hajózzuk át
Az öröm tengerét.

Mind, mi volt, rég elmúlt,
És mi minket szétfújt,
Rég elszállt az évekkel már.

Most miért sírsz, nincs már semmi baj,
A lelkem megvéd s eltakar,
Bízzál bennem, hidd el, mit szívem akar.

Most miért sírsz, semmi baj nincs már,
Itt élünk az álmunk udvarán,
Bízzál bennem, hidd el, mit szívem akar.

 

 

 

Szivemet adnám

 

Szivemet adnám

Volt, ki elmenekült hirtelen,
Néha azt hittem, hogy szívtelen.
Csak félt, hogy rossz lesz a vége,
Hát jó, ha ennyi megérte.

Mindig követem a sorsomat,
Széllel szembe menni nem szabad.
Ha fáj, majd túl leszek rajta,
Legyen, ha Ő így akarta.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.

Az élet nem játék,
Egy apró szép ajándék.
De győzhetsz,
Én hagynám.
Te értem mondd, mit áldoznál?

Én a szívemet adnám,
Ha egy kicsit is hagynád,
Veled pereg a naptár,
Nyáron hull a hó.
Én a szívemet adnám,
Hogyha végre hagynád,
De ha mégse: nem kár,
Álmodozni jó!

Bent marad a szó,
Mi fellőtt űrhajóként
Úgy repülne súlytalan.
Mit megadnék érte, hogyha éreznéd,
Hogy a földön, s égen nem kell más, csak én.
T.G.

Reményik Sándor Úgy fáj már minden...

 

 

Reményik Sándor 

Úgy fáj már minden...

 

 

Úgy fáj már minden, minden idebenn:

A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,

Minden, mi általreszket szívemen,

Legyen az ember, muzsika, vagy táj,

Úgy fáj már minden, minden idebenn.

 

De néha egy-egy halk szó símogat,

S rejtekúton a szívembe talál,

S álomba ringatja a kínokat,

Elaltatja a multat, s a jövőt.

Pedig be nehéz megtalálni már

Az ösvényt, a szívembe vezetőt.

 

Gyom és gaz benőtte az utakat,

Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:

Száraz kórók és keserű füvek,

Minden, mi beteg szívemből kihajtott.

 

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,

És szent a szív, mely küldi őt ezen,

S mely liliomok magvát hinti el

Ott, hol különben csak bogáncs terem.

 

Áldott az óra és áldott a szél,

Mely liliomok messze magvát hozza,

Magot, melyből a békesség kikél.

Reményik Sándor Add a kezed

Reményik Sándor  Add a kezed

 

 

Add a kezed, így szépen, csöndesen,

Nyugodtan add.

Síma, ragyogó tükör a szívünk,

Nem vet hullámokat.

 

Add a kezed, ilyen jó hűvösen.

A csóknak édes mérge

Megmérgezné a nyugodalmunkat,

Ha hozzánk érne.

 

Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',

Innen hova hághatna még a láb?

E csönd, e béke: ez itten a csúcs -

És nincs tovább.

 

Add a kezed; lenn lakodalmas nép,

Mirtusz menyasszonyfőn;

A mirtuszt édes, irigyled-e még

Itt, e kopár tetőn?

 

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,

S a zuzmó tengve él,

A lelkünket a nagy csend összehajtja,

Mint két ágat a szél.

 

Add a kezed, látod lemegy a nap;

A nappal szembe

Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,

Kezed kezembe.

 

Add a kezed, egy percig tart csupán

Ez az igézet -

Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,

S több, mint az élet!

Maché Emlékezz Rám

 

Maché   Emlékezz Rám

 
Én itt hagyom Rád a városokat,
Meg az utat, a számtalan utat.-
Hogy vissza sohase találjak,
A "Tilosba" vezess!

Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben megtalálsz!

Meghagyom Neked a viharokat,
Melyek bölcsőket ringattak,-
És a "Hiába Szép" gyönyörök kertjét,
Melyről hazudtál, hazudtam
Hazudtak.

Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben megtalálsz!

Nézd, itt hagyom Rád a hajnal
Hűvösét
A napokra fagyott maszkom a feledés!
Titkot hagyok Rád, színtelen ölelést,
A megfakult nyárban a felismerést!

Igen, emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Igen, emlékezz Rám, Szívedben, úgyis megtalálsz!

A szépséget, a partot, az árt,
S a mindent elemésztő örvényeket,
Oh rengeteg álmot, árulást, csalást,
Hagyok itt, hagyok meg Neked.

Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben, úgyis megtalálsz!

Megbélyegzett, elhalt dalokat,
Bolond törvényekbe zsúfolt
Szavakat,
A napok romjai közt kutatott
Helyeket,
Naplót, szeretőt, közhelyeket.

Emlékezz Rám, Te szeress legalább!
Emlékezz Rám, Szívedben, úgyis megtalálsz!

Pilinszky János Azt hiszem

Pilinszky János   Azt hiszem

 

 

Azt hiszem, hogy szeretlek;

lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.

De láthatod, az istenek,

a por, meg az idő

mégis oly súlyos buckákat emel

közéd-közém,

hogy olykor elfog a

szeretet tériszonya és

kicsinyes aggodalma.

 

Ilyenkor ágyba bújva félek,

mint a természet éjfél idején,

hangtalanúl és jelzés nélkül.

 

Azután

újra hiszem, hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem...

Lesznai Anna Egyszerű dal

Lesznai Anna Egyszerű dal

 

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,

A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.

Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

 

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt

A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,

Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

 

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,

Ő alszik és hüvös, de viselős izzó kehellyel.

Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

 

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.

Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.

Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

 

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,

Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.

Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Illyés Gyula Gyönyörű, gyönyörű!

Illyés Gyula  Gyönyörű, gyönyörű!

Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi fű;
te jössz, tudom. Miről? A lépted
nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat,
gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.

Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!

Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.

Póka Dóra Türelmes válasz

Póka Dóra Türelmes válasz

Sóhaj száll a szélben, el akar bújni az ajkad mögött...
Megtiport lelkek az ajtó mögött.
Merre menjek?... Hova nézzek?... talán egy elsodort lélek...
Nekem idő kell, maradjunk inkább ébren.

Nézz a szemembe, súgd meg mire vágysz!
De vigyázz, mert egy féltett alak eléd áll,
Üvölt a csendben, s szívedért kiabál!
Ha igazán rám vágysz, ne add oda, inkább borulj rám zokogva...

Meséld el halkan az életed, hogy tudjak álmodni érted!
Kissé merengve és lassan, de elmondtad a vétked...
Szívem veled örült, és lassan vert,
A csend átsiklott rajta, a nyugalom madara repdesett arra...

Nagy Edina Holdsugár: Ahogy megszerettelek

Nagy Edina Holdsugár

Ahogy megszerettelek

Talán csodaként csöppentem életedbe,
De hidd el mégis, valóság vagyok.
Valóság, mint ahogy szellő fújja a fát,
Őszinte, igaz, hűséges jóbarát.

Volt egy röpke érzés, magával ragadott,
Mikor először olvastam egy versedet.
Elmém és szívem többé nem nyugodott,
Keresni kezdtem különös lényedet!

Olvasni vágytam mindent mit leírsz,
Éreztem, ez hozzád mind közelebb visz.
Elnéztem fényképed: rajta téged, s mi körülvesz,
S bár sohasem láttalak, mégis megszerettelek.

Megtudtam, hogy szereted te is a Holdat,
A kék eget, csicsergő madarakat s a hajnalt,
A kutyákat, az erdőket, virágos mezőket,
A békésen fodrozódó óriási felhőket.

Napokra eltűntél és hiányoztál nekem.
Aggódtam érted - tudom ez meglepett.
Kérdeztem: "Kedves Barátom, hol vagy?"
Hisz itt voltál már velem, gondolatomban.

Majd jött egy kedves nap, mikor találkoztunk:
Azt remélem, mint a Hold és Nap élete,
Oly hosszú lesz különleges barátságunk!
Őrizve e drága kincset, mire rátaláltunk!

Deák Erika Összetört szív

 

 

Deák Erika  Összetört szív

Szilánkokon lépkedem csendesen,
Mondd merre jársz távoli Kedvesem!
Szilánkokon mik szívemből hullottak,
S kemény betonon sírón kopogtak!
Siratják szerelmem siratják mosolyom,
Mondd, merre jársz Kedves Tiborom?

Kiáltom a neved a néma éjszakába,
A Te kedves Szíved vajon meghallja?
Meghallja hogy miattad könnyeket ejtek,
S lassan minden kedves percet elfelejtek?
Elfelejtem kedves szavaid,
Soha meg nem érzett, Édes csókjaid?

Térdelek már a szilánkokon,
S az összetört szívem simogatom.
Mely eltört örökre, itt hagyott csendesen,
Épp úgy ahogy Te, távoli Kedvesem!
Könnyeim potyognak a porba hullanak,
S a szilánkokon még egyszer utoljára csillannak.

Majd eltűnnek csendesen, összetört szívemen,
Én meg csak térdelek a vércseppen merengek!
Összetört szívem, sajog a lelkem
S ezért a szerelemért adtam a vérem!

Hooligans Játszom

 

Játszom

Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,

Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.

Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok

Magamból én, te döntsd el mennyit ér!

Voltam már lenn és hagytak egyedül,

Üres falak között, távol mindentől.

Keserű a magány, de tudtam, sikerül

Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!

Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,

Minden titkos érintésed kell nekem.

De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.

Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Színház a sors: játszd a szereped!

Ez a darab talán végre mást hoz majd.

Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:

Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!

Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!

Így élni jutalom, te is hallgass rám!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,

Minden titkos érintésed kell nekem.

De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.

Játszom, mint egy bohóc a színpadon.

Mi marad így majd a végén?

Hova jutok, még nem tudom.

De tudom, azért sokan várnak még rám

Ma is mindenhol, mindenhol!

Minden percben elvarázsolsz teljesen,

Minden titkos érintésed kell nekem.

De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.

Játszom, mint egy bohóc a színpadon!

Attachment: Hooligans - Játszom.mp3

Gyulai Pál Tanács

Gyulai Pál  

Tanács

Kiket szeretsz s akik szeretnek
Ha bántanak, ha megsebeznek;
Ne haragudj' rájok sokáig!
De öntsd ki szíved', s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk épen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj, még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sirnál késő a bocsánat!

Dsida Jenő Szeretnék

 

 

Dsida Jenő  Szeretnék

 

Szeretnék:

kimenni messze, a víz partjára

s a lemenő nappal szembenézve

nekidőlni egy fának.

 

Hetenként többször.

 

A fejemet is hátravetve

hallgatni a halk szúnyogdongást,

meg a zsongó, csobogó vizet,

mikor beszél a Csenddel.

 

Úgy maradni,

míg feljönnek a csillagok

és simogató ezüst fényüket

fejemre hintik.

 

...Először egy napig maradni ott

azután két napig,

azután három napig,

azután mindig...