Deák Erika Összetört szív
Szilánkokon lépkedem csendesen,
Mondd merre jársz távoli Kedvesem!
Szilánkokon mik szívemből hullottak,
S kemény betonon sírón kopogtak!
Siratják szerelmem siratják mosolyom,
Mondd, merre jársz Kedves Tiborom?
Kiáltom a neved a néma éjszakába,
A Te kedves Szíved vajon meghallja?
Meghallja hogy miattad könnyeket ejtek,
S lassan minden kedves percet elfelejtek?
Elfelejtem kedves szavaid,
Soha meg nem érzett, Édes csókjaid?
Térdelek már a szilánkokon,
S az összetört szívem simogatom.
Mely eltört örökre, itt hagyott csendesen,
Épp úgy ahogy Te, távoli Kedvesem!
Könnyeim potyognak a porba hullanak,
S a szilánkokon még egyszer utoljára csillannak.
Majd eltűnnek csendesen, összetört szívemen,
Én meg csak térdelek a vércseppen merengek!
Összetört szívem, sajog a lelkem
S ezért a szerelemért adtam a vérem!
