Imre Flóra: Lassan megöregszik

Imre Flóra

Lassan megöregszik


Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud

Kell találni...

"Kell találni egy embert,
aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak.
Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva,
aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy férfire, aki homlokon csókol,
aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy,
aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá,
hogy mennyire érdekled őt
és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
 Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja:  

Ő az."