Müller Péter "Amíg nem találok rád,..........

 
"Amíg nem találok rád, én sem vagyok egészen.

Attól még vagyok! Néha nem is rosszul. Hiszen egyedül is lehet élni, ma már elég tűrhetően. És lehet élni szeretet nélkül, ahogy egy kissé lehangolt zongorán is lehet zenélni.
Az élethez sok megalkuvás kell, bölcs beletörődés, alkalmazkodás, tűrés, ügyesség.
Nem is érzem, hogy ez megalkuvás lenne. De nem vagyok "egészen". Egészen csak veled vagyok!
Mély és igaz szeretet nélkül, (....) lehet ugyan élni, de csak úgy hogy mindig hiányzik valaki."
(Müller Péter)

Örülj a mának

 

 

Örülj a mának!

 

Amíg vannak, akik szeretnek,

van értelme az életednek.

Mindegy, hogy rohannak az évek,

ha érzed melegét egy kéznek.

Még érdemes reggel felkelni,

ha van kinek kenyeret szelni.

Örülj a percnek!

 

De ha mégis magány a sorsod,

ha a gondot egyedül hordod,

erőt is ad hozzá az élet.

Találd meg mindenben a szépet.

A nap rád is úgy süt, mint másra,

ne gondolj hát az elmúlásra.

Örülj, hogy élhetsz!

 

Nincs fekete és nincs fehér

De az elmúlás mindent elér

Nincs tűz, mely örökké lobogna

Fényét más világok felé ontva

Nincs folyó, mely örökre megmarad

Előbb-utóbb minden forrás elapad.

 

Nincs érzelem, mely örökké él

A harag idővel megbékél

Nincs az a szerelem, ami el nem vetél

Gyűlölet, melyet nem koptat a szél

Öröm, melyet nem sápaszt a tél

Bánat, melyet nem gúnyol a remény

 

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök

Élet, halál - ők is csupán eszközök

Mert a Változás az egyetlen,

Mely mindig tombol szüntelen

Ami meg nem alkuszik soha

Hiába hiszi a sok ostoba

Hogy bármi, ami létezik, úgy marad

Mert mindig lesz új a nap alatt!

/Amatőr/

Ruttkai Éva Sztankay István Nem veheted el

Csak azt akartam...

Csak azt akartam...

Már hiába várom a kecsegtető választ,
Az eltelt idő kétségeket áraszt...
Hiába vártam, hogy végre velem lesz,
Ha az élet tőlem most mindent elvesz...

Nem kértem sokat csak kedvesem szívét,
Forró csókjának mámorító ízét,
Hosszú napjaiból csak egyetlen percet,
Mi percben engem boldogan ölelhet...

Nem akartam mást csak őt boldoggá tenni,
Ha szüksége van rám, mindig ott lenni,
Vigyázni Rá, hogy boldog lehessen,
Csak azt akartam, hogy igazán szeressen...

Neked adom

Neked adom

Neked adom a hajnal sugarát,
s a felfénylő rózsafelleget.
Az éj emlékét, álmok halk szavát,
csak mondd nekem, szeretsz engemet!

Tiéd a csend, mely lelkem tölti el,
e zöld sziget, hol mély az óceán.
Én nem cserélnék soha senkivel,
ha ott örökkön te várnál reám!

Neked adom szívdobbanásaim,
összes titkom megosztom veled.
Az életem, ifjonti álmaim,
mindent-mindent átadok neked!

 Könnyeimet, mely eláztatta párnám,
sok magányos, fájó éjjelen.
Neked adom, forró csókod várván,
csak ajkad nyújtsd szomjazón nekem!

Neked adom én az életem,
ennél többet már nem adhatok.
Szeress nagyon, szép szerelmesem,
mert nélküled én halott vagyok!
Albert Debrecen, 2008. 11. 06.

 

Paulo Coelho idézet

"...Ne kérdezd, hogy miért éppen te.
Ne kérdezd, hogy mi különös van benned.
 Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni.
Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni...
" Paulo Coelho

Misela Tomčala Ki vagy?

Misela Tomčala

Ki vagy?

Egyik napról a másikra élek,
Már nincs bennem sok élet.
Hiányzol, csak arra kérlek,
Találj meg, mert nélküled semmit sem érek.
Nem tudom ki vagy, vagy vagy-e egyáltalán.
Keress, mert én nem talállak, rám tört a magány.
Jöjj el értem, soha el ne engedj,
Így tán a szívem többet már nem szenved.
Álmaimban látlak, csak nem látom arcodat.
Ismeretlen személyt, többet az álmom nem mutat.
Azt látom, hogy te megtalálnád szívemben azt a helyet,
Amelyet mások elől minden erejével rejteget.
Mondd meg, ki vagy?
Létezel?
Vagy csak a fantáziám képzel el...
El kell jönnie annak a percnek,
Mikor meglátjuk egymást, s térdeim beremegnek.
Tekinteted az enyémre rátalál,
Az csak a mi pillanatunk lesz, talán.
Én már mással nem akarok összeállni,
Csakis veled, de oly nehéz rád találni...