Hogy szeretlek? Figyelj. Amennyire
csak hatolni bír föl s le s szerteszét
a lelkem, mikor kiröppen a lét
és az eszmény végső egeibe.
Szeretlek a köznap szükséglete
fokáig; s ha nap süt, s ha gyertya ég;
nyíltan, aho
gy férfi küzd a jogért;
tisztán, ahogy a hiúak sose.
Szeretlek, oly szenvedéllyel, ahogy
kínom lángolt, rég, s lánykori imám:
vesztett szentjeim szerelme lobog
benne,-könnyem ez, s mosolyom, s talán
egész életem!-s isten adja, hogy
még nagyobb legyen a halál után.
(ford:Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése