Gyere, ülj kedves mellém
Gyere, ülj kedves mellém,
Mielőtt még elmennél,
Hogy még egyszer a szemembe nézz!
Ezek nem könnyű percek,
Érzem, a szíved reszket,
De a válás az mindig nehéz!
No, csak ne sírj, ez nem méltó búcsúzás,
Légy okosabb, mi nem sírunk, ezt nem szabad!
Mosolyogj, mintha nem fájna, mosolyogj,
Még egyszer, úgy, mint amikor megláttalak!
Látod, így, és most menj el,
Ilyen mosolygós szemmel,
Mindig így fogok gondolni rád!
Hagyd a könnyeket másnak,
Rád még szép percek várnak,
Hát csak menj kedves, jó éjszakát!
Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk,
Ennyi szép év után!
A sors ebbe is beleszólt, és nékünk,
Válni kell, bárhogy fáj!
Látod, így, és most menj el,
Ilyen mosolygós szemmel,
Mindig így fogok gondolni rád!
Hagyd a könnyeket másnak,
Rád még szép percek várnak,
Hát csak menj kedves, jó éjszakát!
