Szerelmes szív
Mi a boldogság?
Fellegek közt kóborlás?
Kétség nélkül hinni a szív szavának?
Tüskék nélkül hódolni az éden illatának?
Szeretni... feltétel nélkül áldozni,
Ölelni, megóvni, ébren álmodni,
Napfénnyel kelni, édes holdsugárral feküdni,
Magas hegyek közt, szivárvánnyal repülni.
Két szív, melyet menny felhőkertje összezár,
Két tekintet egymásra talál, kéz a kézben jár,
Két élet egymás nélkül létezni képtelen,
Két test árnyék nélkül elveszett, s védtelen...
Egy szó, mely életet lehelhet a halott lélekre,
Egy csók, mely a föld alól emelhet a magas bércekre.
Egy sóhaj, mely átszabhatatlan ködfelhőt gyarapít,
Egy érzés, mely gyógyíthatatlan éles részekre aprít.
Olyan szívnek lélegezni nem könnyű feladat,
Mely tiszta, naiv érzést már nem adhat.
Könnyező lélek halk ordítását nem hallja, akinek kell,
Hiábavaló keresés az élet fái között, s nekik mondani el:
Szerelmes szív, mely oly sérült és beteg,
Magányos, túlvilági sóhajokat nyögve hever.
Álmai homályos, borzongó árnyéka rémes...
Szeretni... jaj szeretni, azt már nem képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése