Ruttkai Éva Sztankay István Nem veheted el

Csak azt akartam...

Csak azt akartam...

Már hiába várom a kecsegtető választ,
Az eltelt idő kétségeket áraszt...
Hiába vártam, hogy végre velem lesz,
Ha az élet tőlem most mindent elvesz...

Nem kértem sokat csak kedvesem szívét,
Forró csókjának mámorító ízét,
Hosszú napjaiból csak egyetlen percet,
Mi percben engem boldogan ölelhet...

Nem akartam mást csak őt boldoggá tenni,
Ha szüksége van rám, mindig ott lenni,
Vigyázni Rá, hogy boldog lehessen,
Csak azt akartam, hogy igazán szeressen...

Neked adom

Neked adom

Neked adom a hajnal sugarát,
s a felfénylő rózsafelleget.
Az éj emlékét, álmok halk szavát,
csak mondd nekem, szeretsz engemet!

Tiéd a csend, mely lelkem tölti el,
e zöld sziget, hol mély az óceán.
Én nem cserélnék soha senkivel,
ha ott örökkön te várnál reám!

Neked adom szívdobbanásaim,
összes titkom megosztom veled.
Az életem, ifjonti álmaim,
mindent-mindent átadok neked!

 Könnyeimet, mely eláztatta párnám,
sok magányos, fájó éjjelen.
Neked adom, forró csókod várván,
csak ajkad nyújtsd szomjazón nekem!

Neked adom én az életem,
ennél többet már nem adhatok.
Szeress nagyon, szép szerelmesem,
mert nélküled én halott vagyok!
Albert Debrecen, 2008. 11. 06.

 

Paulo Coelho idézet

"...Ne kérdezd, hogy miért éppen te.
Ne kérdezd, hogy mi különös van benned.
 Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni.
Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni...
" Paulo Coelho

Misela Tomčala Ki vagy?

Misela Tomčala

Ki vagy?

Egyik napról a másikra élek,
Már nincs bennem sok élet.
Hiányzol, csak arra kérlek,
Találj meg, mert nélküled semmit sem érek.
Nem tudom ki vagy, vagy vagy-e egyáltalán.
Keress, mert én nem talállak, rám tört a magány.
Jöjj el értem, soha el ne engedj,
Így tán a szívem többet már nem szenved.
Álmaimban látlak, csak nem látom arcodat.
Ismeretlen személyt, többet az álmom nem mutat.
Azt látom, hogy te megtalálnád szívemben azt a helyet,
Amelyet mások elől minden erejével rejteget.
Mondd meg, ki vagy?
Létezel?
Vagy csak a fantáziám képzel el...
El kell jönnie annak a percnek,
Mikor meglátjuk egymást, s térdeim beremegnek.
Tekinteted az enyémre rátalál,
Az csak a mi pillanatunk lesz, talán.
Én már mással nem akarok összeállni,
Csakis veled, de oly nehéz rád találni...

Imre Flóra: Lassan megöregszik

Imre Flóra

Lassan megöregszik


Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud

Kell találni...

"Kell találni egy embert,
aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak.
Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva,
aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy férfire, aki homlokon csókol,
aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy,
aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá,
hogy mennyire érdekled őt
és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
 Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja:  

Ő az."

Kamarás Klára NE KÉRDEZZ SOHA

Kamarás Klára

NE KÉRDEZZ SOHA

Ne kérdezd a nevem,
Ne ismerj meg soha,
Ne lehess mostoha
Hozzám: azt szeretném!

Csak egy a tömegböl,
Annyi legyek, több se.
Menj el hát örökre:
Ma még én se bánom.

Ne kérdezd a nevem,
Mert ha megismernél,
És mégsem szeretnél,
Nagyon, nagyon fájna.

Szeisz Kriszta Mondj igent

Szeisz Kriszta

Mondj igent

"Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet, hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, és bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál" 

Szulák Andrea Szőkegyerek

 Szövegíró : Zerkovitz Béla

Dalszöveg:

Hogyha ma eljönnél a kávéházba,
Beszélnék veled, te szőke gyerek,
Elmondanám azt, hogy minden hiába,
Minden hiába, te szőke gyerek!
Elmondanám azt, hogy elvisznek téged,
Választottak már szép menyasszonyt néked,
Hogyha ma eljönnél a kávéházba,
Beszélnék veled, te szőke gyerek!

Ki fognak gúnyolni engem a lányok,
Ha többé nem jössz, te szőke gyerek...
Én neked mégis oly sok jót kívánok,
Légy nagyon boldog, te szőke gyerek!
Szerelmünk olyan volt, akár egy álom,
A csókod most is még itt ég a számon,
Ki fognak gúnyolni engem a lányok,
Ha többé nem jössz, te szőke gyerek!

Esküvőd napján lesz a temetésem,
S minden megy tovább, te szőke gyerek...
Ne sejtse senki a kínszenvedésem,
Te is csak mulass, te szőke gyerek!
Közlik a hírt majd a szegény anyámmal,
S a kávés pótol egy másik leánnyal...
Esküvőd napján lesz a temetésem,
S minden megy tovább, te szőke gyerek!

 

Őri István Szeretnék a boldogságról írni

Őri István

Szeretnék a boldogságról írni


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!

Koltay Gergely A csend partján

 

Koltay Gergely

A csend partján

A csend partján ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz miért nem.

Mert nem kezdődött, s nem lett vége,
Csak egy reggel volt mely nem ébredt a fényre,
A csend partján ha lépdelsz,
Mond el, miért nem?

Napokra emlékszel, mit odaadtál másnak,
De nem kaptál semmit, értéktelen a látszat,
Lesz még olyan csend mely harangszóval ébreszt,
Bátortalan válaszokat ágyúszóval öl meg!

S megérted, mit megérteni fáj,
Kopogtat az élet, de beengedni fáj,
A csend partján ha lépdelsz, lesz veled egy szó,
Egyszer legyen majd jó

Nekünk így rendelték messze...
Ahol egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Jó veled aludni és ébredni is jó,
Mégis fáj, ha elér ez a szó,
Nem tudom, hogy éljek, hogy éljek tovább?
De átölellek a himnusz után.

Nekünk így rendelték messze...
Ahogy egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Nem könnyű szeretni, ki döntött maga ellen,
Ki bűhődni akar, látszatszerelemmel,
Eljött valaki, a csend partjára,
Üvölteni végre: a mindenért cserébe!

Mikor az első bomba lehullt,
Hozzámbújtál éppen,
Ha a csend partjára tévedsz,
Mondd el, miért nem?

Kassák Lajos Üzenj

Kassák Lajos

Üzenj

 

Beszélgessünk, beszélgessünk

Te meg Én

Beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha

legömbölyített szavakkal.

ahogyan a szerelmesektől tanultuk

alig hallhatóan

ahogy a tölgyfa levelei beszélnek egymással.

Mondj nekem valami szépet

hogy és is mondhassak Neked valami szépet.

A szemeimhez beszélj

a homlokomhoz

egyenesen a szívemhez

Te Nekem

és Én Neked.

Az álom partjairól üzenj

egy újszülött nevetésével

tenger hullámaival

játékos delfinekkel

harangszóval

egy sassal

amint az ég kékjében lebeg.

Gárdonyi Géza Mikor itt vagy

 

Gárdonyi Géza

 

Mikor itt vagy

 

Mikor itt vagy a szobában

mintha teles-tele volna

rózsával és liliommal,

s körülöttünk zene szólna.

 

S mikor kimégy a szobából

olyan üres lesz egyszerre,

olyan üres, olyan néma,

mintha én se volnék benne.

Dsida Jenő Kicsi rózsa

 

Dsida Jenő

 

Kicsi rózsa...

 

 

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,

s végtelen éjjel ködharmata hull,

én mellédsimulok hangtalanul.

 

Ha árvaságod szívet-facsaró,

csak szólnod kell és támaszod leszek,

élő, egyszerű rózsafakaró.

 

Ha síró, szellemjáró éjfelen

végigszáguld a szél zúgva, seperve,

eldughatod az arcod kebelemre.

 

Ha babonázva arcodba mered

a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,

elfödöm gyöngéden a szemedet.

 

Ha fáj, ha üldöz valami titok,

belefújok egy kicsi ezüst sípba:

gondot-űzni tündéreket hívok.

 

Alkonyatkor a napba bámulunk,

imádkozva, míg eljön a sötét

és álmodjuk az egymás közelét.

 

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,

egy frissharmatú, boldog éjszakán,

ketten, szótlanul felnövünk az égig.

 

 

Bogár Barnabás Ha mosolyt hozok

Bognár Barnabás

Ha mosolyt hozok...

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,

így maradjak meg neked. 

Bódai-Soós Judit Csak adni kérek

 

Bódai-Soós Judit

Csak adni kérek

 

Ne tégy mást, csak várj rám!

Ha vársz: megérkezem.

Nem kell pompa, márvány,

elég a csend nekem.

Szólj hozzám e csenddel

és hallgasd sóhajom,

érints meg szemeddel,

s ne fogd le két karom!

Nyiss rést lelked mélyén,

melyen át beférek!

Nem várok semmit, én

csupán adni kérek.

Angelus Mortis Féltelek

 

Angelus Mortis 

Féltelek
 

Napom voltál, mikor csókolt az éj

Hűsítő szelem, mikor ölelt a tél...

Hajnali madárdal, mikor csöndet kívántam

Társam voltál... mikor magányra vágytam.

 

Tiszta víz vagy, mikor éhezem

Lágy takaró felleg, mikor utam kerestem.

Takartál előlem csillagot, Holdat, Napot,

Mégis boldog, és Veled vagyok.

 

Nem kell már semmi, csak szerelmed

Fájó testem lágy kezed után eped.

Nem vagyok, nem voltam vagy leszek

Mégis, Veled értelmet nyerek.

A szívek melegében

A szívek melegében

 
Fáj, ha magad vagy, és nincs kihez, szólj

Nagy-nagy tüzet, raksz, és mégis fázol,

De lásd a szívek melegében, könnyű dacolni a téllel

Ott, hol szeretnek, ott sosincs hidegség.

 
Télből tavasz lesz egy pillantástól,

Jön egy boldog perc és elvarázsol.

És így a szívek melegében könnyű megférni a téllel,

Künn a szél süvít, de hozzád el nem ér.

 
Bármily nehézsúly a szegénység

Ketten elbírhatják, van kit, félts,

De ha nincsen egy társ, mit ér a gazdagság.

Legyen minden ujjadon gyémánt, fizesd szolgák hadát,

Semmi nincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát!

 
Kell egy kicsiny pont a nagyvilágból,

Melyhez hű maradsz, járhatsz bárhol.

Hisz ott a szívek melegében tőled, s tőle szépül minden,

Rossz vagy jó a sors, te mindig visszatérsz.

 
Bármily nehézsúly a szegénység,

Ketten elbírhatják, van kit, félts,

De ha nincsen egy társ, mit ér a gazdagság.

Legyen minden ujjadon gyémánt, fizesd szolgák hadát,

Semmi nincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát.