Áldott István
Fakó madár
Bár lehetnék apró madár,
mely könnyű röptével párkányodra száll!
Nézhetném, mint néma tanú,
hogyan él az aranyhajú.
Beröppennék ablakodon,
csókolnálak homlokodon.
Álmodban persze már,
én apró, fakó madár.
Olyan lennék, mint egy angyal,
fehér szárnyal, édes dallal.
Vigyáznám a lépteidet,
Ha az élet keresztbe vet!
Hosszú úton fognám kezed,
tűző naptól óvnám szemed,
a viharból kifognám a szelet!
De jaj, madár nem lehetek!
Édes éltet sem ígérhetek!
Mást nem adhatok neked,
Értelem és Érzelem,
Hisz ez mindenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése