Misela Tomčala Ki vagy?

Misela Tomčala

Ki vagy?

Egyik napról a másikra élek,
Már nincs bennem sok élet.
Hiányzol, csak arra kérlek,
Találj meg, mert nélküled semmit sem érek.
Nem tudom ki vagy, vagy vagy-e egyáltalán.
Keress, mert én nem talállak, rám tört a magány.
Jöjj el értem, soha el ne engedj,
Így tán a szívem többet már nem szenved.
Álmaimban látlak, csak nem látom arcodat.
Ismeretlen személyt, többet az álmom nem mutat.
Azt látom, hogy te megtalálnád szívemben azt a helyet,
Amelyet mások elől minden erejével rejteget.
Mondd meg, ki vagy?
Létezel?
Vagy csak a fantáziám képzel el...
El kell jönnie annak a percnek,
Mikor meglátjuk egymást, s térdeim beremegnek.
Tekinteted az enyémre rátalál,
Az csak a mi pillanatunk lesz, talán.
Én már mással nem akarok összeállni,
Csakis veled, de oly nehéz rád találni...

Imre Flóra: Lassan megöregszik

Imre Flóra

Lassan megöregszik


Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud

Kell találni...

"Kell találni egy embert,
aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak.
Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva,
aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy férfire, aki homlokon csókol,
aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy,
aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá,
hogy mennyire érdekled őt
és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
 Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja:  

Ő az."

Kamarás Klára NE KÉRDEZZ SOHA

Kamarás Klára

NE KÉRDEZZ SOHA

Ne kérdezd a nevem,
Ne ismerj meg soha,
Ne lehess mostoha
Hozzám: azt szeretném!

Csak egy a tömegböl,
Annyi legyek, több se.
Menj el hát örökre:
Ma még én se bánom.

Ne kérdezd a nevem,
Mert ha megismernél,
És mégsem szeretnél,
Nagyon, nagyon fájna.

Szeisz Kriszta Mondj igent

Szeisz Kriszta

Mondj igent

"Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet, hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, és bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd rád talál…
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál" 

Szulák Andrea Szőkegyerek

 Szövegíró : Zerkovitz Béla

Dalszöveg:

Hogyha ma eljönnél a kávéházba,
Beszélnék veled, te szőke gyerek,
Elmondanám azt, hogy minden hiába,
Minden hiába, te szőke gyerek!
Elmondanám azt, hogy elvisznek téged,
Választottak már szép menyasszonyt néked,
Hogyha ma eljönnél a kávéházba,
Beszélnék veled, te szőke gyerek!

Ki fognak gúnyolni engem a lányok,
Ha többé nem jössz, te szőke gyerek...
Én neked mégis oly sok jót kívánok,
Légy nagyon boldog, te szőke gyerek!
Szerelmünk olyan volt, akár egy álom,
A csókod most is még itt ég a számon,
Ki fognak gúnyolni engem a lányok,
Ha többé nem jössz, te szőke gyerek!

Esküvőd napján lesz a temetésem,
S minden megy tovább, te szőke gyerek...
Ne sejtse senki a kínszenvedésem,
Te is csak mulass, te szőke gyerek!
Közlik a hírt majd a szegény anyámmal,
S a kávés pótol egy másik leánnyal...
Esküvőd napján lesz a temetésem,
S minden megy tovább, te szőke gyerek!

 

Őri István Szeretnék a boldogságról írni

Őri István

Szeretnék a boldogságról írni


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!