Illyés Gyula Gyönyörű, gyönyörű!
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi fű;
te jössz, tudom. Miről? A lépted
nesze is gyönyörű.
Gyönyörű lesz, ha megjelensz;
már csak egy pillanat,
gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.
Fásult volt, borús a szívem
szomorú, keserű.
Ha benne vagy, a szívem is
ragyogó, gyönyörű!
Ködös őszi táj ez a szív,
de ha nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.
Póka Dóra Türelmes válasz
Sóhaj száll a szélben, el akar bújni az ajkad mögött...
Megtiport lelkek az ajtó mögött.
Merre menjek?... Hova nézzek?... talán egy elsodort lélek...
Nekem idő kell, maradjunk inkább ébren.
Nézz a szemembe, súgd meg mire vágysz!
De vigyázz, mert egy féltett alak eléd áll,
Üvölt a csendben, s szívedért kiabál!
Ha igazán rám vágysz, ne add oda, inkább borulj rám zokogva...
Meséld el halkan az életed, hogy tudjak álmodni érted!
Kissé merengve és lassan, de elmondtad a vétked...
Szívem veled örült, és lassan vert,
A csend átsiklott rajta, a nyugalom madara repdesett arra...
Nagy Edina Holdsugár
Ahogy megszerettelek
Talán csodaként csöppentem életedbe,
De hidd el mégis, valóság vagyok.
Valóság, mint ahogy szellő fújja a fát,
Őszinte, igaz, hűséges jóbarát.
Volt egy röpke érzés, magával ragadott,
Mikor először olvastam egy versedet.
Elmém és szívem többé nem nyugodott,
Keresni kezdtem különös lényedet!
Olvasni vágytam mindent mit leírsz,
Éreztem, ez hozzád mind közelebb visz.
Elnéztem fényképed: rajta téged, s mi körülvesz,
S bár sohasem láttalak, mégis megszerettelek.
Megtudtam, hogy szereted te is a Holdat,
A kék eget, csicsergő madarakat s a hajnalt,
A kutyákat, az erdőket, virágos mezőket,
A békésen fodrozódó óriási felhőket.
Napokra eltűntél és hiányoztál nekem.
Aggódtam érted - tudom ez meglepett.
Kérdeztem: "Kedves Barátom, hol vagy?"
Hisz itt voltál már velem, gondolatomban.
Majd jött egy kedves nap, mikor találkoztunk:
Azt remélem, mint a Hold és Nap élete,
Oly hosszú lesz különleges barátságunk!
Őrizve e drága kincset, mire rátaláltunk!
Deák Erika Összetört szív
Szilánkokon lépkedem csendesen,
Mondd merre jársz távoli Kedvesem!
Szilánkokon mik szívemből hullottak,
S kemény betonon sírón kopogtak!
Siratják szerelmem siratják mosolyom,
Mondd, merre jársz Kedves Tiborom?
Kiáltom a neved a néma éjszakába,
A Te kedves Szíved vajon meghallja?
Meghallja hogy miattad könnyeket ejtek,
S lassan minden kedves percet elfelejtek?
Elfelejtem kedves szavaid,
Soha meg nem érzett, Édes csókjaid?
Térdelek már a szilánkokon,
S az összetört szívem simogatom.
Mely eltört örökre, itt hagyott csendesen,
Épp úgy ahogy Te, távoli Kedvesem!
Könnyeim potyognak a porba hullanak,
S a szilánkokon még egyszer utoljára csillannak.
Majd eltűnnek csendesen, összetört szívemen,
Én meg csak térdelek a vércseppen merengek!
Összetört szívem, sajog a lelkem
S ezért a szerelemért adtam a vérem!
Játszom
Mondd el, mit látsz, mondd el, ki vagyok,
Csak a szemembe nézz, s mindent látnod kell.
Mi az, amire vágysz? Csak ennyit adhatok
Magamból én, te döntsd el mennyit ér!
Voltam már lenn és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Színház a sors: játszd a szereped!
Ez a darab talán végre mást hoz majd.
Mi az, amire vágysz? Tiéd a főszerep:
Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért!
Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár!
Így élni jutalom, te is hallgass rám!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon.
Mi marad így majd a végén?
Hova jutok, még nem tudom.
De tudom, azért sokan várnak még rám
Ma is mindenhol, mindenhol!
Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon!
Gyulai Pál
Tanács
Kiket szeretsz s akik szeretnek
Ha bántanak, ha megsebeznek;
Ne haragudj' rájok sokáig!
De öntsd ki szíved', s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk épen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj, még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sirnál késő a bocsánat!
Dsida Jenő Szeretnék
Szeretnék:
kimenni messze, a víz partjára
s a lemenő nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.
Hetenként többször.
A fejemet is hátravetve
hallgatni a halk szúnyogdongást,
meg a zsongó, csobogó vizet,
mikor beszél a Csenddel.
Úgy maradni,
míg feljönnek a csillagok
és simogató ezüst fényüket
fejemre hintik.
...Először egy napig maradni ott
azután két napig,
azután három napig,
azután mindig...
